Hajdanában, amikor az európaiak, mint úgynevezett civilizátorok megjelentek Afrikában, nem fordítottak túl nagy figyelmet, a sokrétű nemzeti, etnikai, nyelvi különbségek megismerésére: "néger, néger" mondták, aztán húzogatták a határokat, ahogyan nekik tetszett. Nem vacakoltak nevekkel sem, vagy egy arra járó fehérről, vagy egyszerűen valami természeti képződményről neveztek el területeket, úgyis csak egy akta a gyarmati minisztériumban.
Így aztán a hosszan kanyargó Kongó – megvan ugye, amikor Rejtőnél valaki azon hisztizik a dzsungelben, hogy neki folyóvizes szállást ígértek, mire megmutatják neki az ablakból a Kongót, hogy „Tessék: ott a folyó víz” - több terület szülőatyja(anyja?) is lett, nyilván pusztán azért, hogy a Nemzeti Sport újságíróit összezavarja.
Két fontosabb Kongó tűnt fel a térképen a XIX. században. Az egyik francia gyarmat volt, eredetileg Brazzaville-Kongó (egy fehérember, egy földrajzi név), a másik a Kongó túlpartján egy lényegesen nagyobb terület a fantáziadús elnevezésű Belga-Kongó.
Aztán eljött 1960, amikor mind a két állam egyként vívta ki függetlenségét, hogy aztán polgárháborúkkal, mészárlásokkal és a nacionalizmustól a marxizmusig tartó útkereséssel töltse ki a Teremtőtől még reá szabott időt. De most még 1960-ban vagyunk, amikor még az utcanevek átkeresztelése mellett az országok nevének meghatározása volt a legfontosabb, mégiscsak valahogy el kell helyezkedni az ENSZ-ülésszakon.
Brazzaville-Kongó választotta az egyszerűbb utat, ledobta a fehér ember nevét, és azt mondta, hogy ő Kongó, Belga-Kongó pedig Kinhasa-Kongó lett.
Utóbbiak azonban nem álltak meg itt, mert 1971-ben feltűnt Mobotu Sese Seko, aki a Zaire nevet javasolta az országnak, és mivel ezt mint az ország diktátora tette, a javaslat csont nélkül átment. Az emberi jogok sárba tiprása, és a korrupció már e fedőnév alatt folyt, annyira, hogy a korrupció szinonímájaként megjelent a „Zairean Sickness” kifejezés. Zaire egyébként a Kongó-folyó másik neve, sok fantázia itt sem volt.
Mobotu 1996-ig húzta, akkor egy különösen bonyolult koalíció – amelyben egy oldalon állt Ruanda, Burundi, Uganda, meg a helyi ellenzék – elzavarta, hogy egy év múlva Marokkóban hunyjon el prosztatarákban. A fővárost elfoglaló erők első dolga az ország nevének megváltoztatása volt, és vélhetően a „két neve van a folyónak, most a másik jön” elv alapján Kongónak nevezték el azt, de mivel olyan már volt, ezért ők lettek a Kongói Demokratikus Köztársaság.
Na, ez így most bonyolult meg hosszú, de egy újságíró/olvasónak elég annyit megjegyezni, hogy két Kongó van, az egyiket – a volt francia gyarmatot – egyszerűen Kongónak hívjuk, míg a fenn taglalt neve a Kongói Demokratikus Köztársaság, és ezt illik tudni.
Mindezek fényében különös izgalom járhatja át a bakivadászt, ha Afrikáról van szó, mint ma is, amikor Csillag Péter „Cipőre zokni” című dolgozatát olvassa, – nem fejtem ki miért ez a cím, az is egy külön bravúr – és nem is csalódik! A „Kontinens tragédiái” alrovatban kétszer is szerepel a Kongó név, minden megkülönböztetés nélkül. Az egyiknél mázlija volt az alkotónak, 2007. június 2-án valóban Zambia-Kongó meccs zajlott, a másiknál azonban nincs mese: a Lubumbashi (Kongó) felirat téves, Lubumbashi sajna a Kongói DK-ban van.
